A Tanszék története

A Növényörökléstani és Nemesítési Tanszék jogelődje 1949-ben alakult meg, mint az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar, Kertészeti Biológia Tanszéke. Ezt megelőzően mint Kertészeti és Mezőgazdasági Biológia Tanszék működött Dr. Hamar Norbert vezetésével. Ezzel egyidejűleg Dr. Bálint Andor meghívott vezető és előadó tanárként szintén részt vett a tanszék munkájában.
A tanszéki kutatást a kezdeti időkben elsősorban a termesztési tanszékek kísérleti anyagának – gyümölcs és zöldség – beltartalmi minősítése, vizsgálati módszerek kidolgozása képezte.
A Tanszék 1950-től Bálint Andor vezetésével, az addigiakhoz viszonyítottan megnövekedett létszámmal Örökléstani Tanszékként működött.
1953 őszén a „kertészeti jellegű” tanszékek kiváltak az Agráregyetemről, és megalakult az önálló Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, és a tanszék Növényörökléstani és Nemesítési Tanszék néven folytatta munkáját 1954-től Dr. Tamássy István vezetésével.
A Növényélettan oktatását 1955-től vette át a tanszék és Élettani Csoport alakult. A kutatási munka (1955-1965 „Mutációs nemesítés”, 1966-1973 „Pollensterilitás és fertilitás vizsgálata”) MTA céltámogatással történt.
A Tanszék fő kutatási iránya 1960-tól a rezisztencianemesítés felé tolódott el.
 
Gyümölcsnemesítésben főként a meggy, a mandula, az őszibarack és a kajszi, zöldségnemesítésben a kabakosokra „szakosodott” a Tanszék, míg a szőlőnemesítést kezdettől a Vitis amurensis mint rezisztenciaforrás felhasználására alapozott fehér borszőlő fajták előállítása jellemezte.
 
A Tanszék történetében a kezdetektől hosszú időn át kiemelkedő jelentősége volt a szőlő, a kajszi valamint a sárga- és a görögdinnye vizsgálatának, nemesítésének. E négy faj esetében a tanszéken született több Magyarországon és külföldön is termesztett fajta. A tanszéken folyó nemesítési munkára mindvégig jellemző volt a széles nemesítési alapanyagok használata (tájfajták, illetve külföldi taxonok és fajták begyűjtése). Már az ötvenes és hatvanas években a tanszéken folyó kajszi- és szőlőnemesítésben szülőpartnerként használták közép-ázsiai, szibériai eredetű fajtákat és fajokat. Ennek köszönhetően a tanszék kezelésében lévő génbankok még ma is jelentős értéket képviselnek mint génforrások a további munkákhoz.
 
A rezisztencianemesítési törekvések folytonosságát mutatja, hogy az 1990-es években a fajta-előállítási tevékenységet kiegészítette a stressz-tűrőképesség molekuláris szintű biokémiai és genetikai kutatása. Egyik fő kutatási irányzatként jelent meg az abiotikus és biotikus rezisztencia hátterének kutatása, valamint az ellenálló fajták előállítása. A Tanszékhez köthető az OPLC-s kromatográfiás technika alkalmazásának korai, már 1996-ban történő bevezetése a kutatásban és a hallgatói képzésben, ami kihatott az Egyetem társtanszékeinek kutatási törekvéseire is. Felhasználásával történt a különböző szénhidrátok és metilezett vegyületek szerepének tisztázása a különböző gazda-patogén kapcsolatokban, illetve a stressz-hatásokkal szembeni rezisztencia kialakításában.
A különböző kertészeti fajok molekuláris markerezése egyik fő kutatási irányzattá fejlődött ki a tanszéken az utóbbi tizenöt év alatt. Az ez irányú kutatások magukba foglalják a fajták azonosítására alkalmas módszerek kifejlesztését, taxonómiai és növényföldrajzi kérdések megoldását, a nemesítési alapanyagok genetikai jellemzését, valamint a fontos tulajdonságokért felelős hasznos gének markerezését. A tanszéken továbbfejlesztett szőlő transzformációs rendszer értékes eszközt adott a nemesítők és a faj kutatásával foglalkozó szakemberek kezébe. A jelenleg folyó kutatások közül kiemelkedő eredményeket sikerült elérni a különböző gyümölcsfajoknál tapasztalt önmeddőség genetikai hátterének vizsgálatában.
 
A Tanszék kutatási témái között szerepelnek azok a több éve megkezdett kutatások, melyek olyan vegyületek, vegyületcsoportok tanulmányozásával foglalkoznak, melyek szerepet játszanak a növények betegség-ellenállóságában, illetve biológiai aktivitásuk humán-egészségi jelentősége miatt, a növények fogyasztása révén az emberi életminőség javításában. A kísérletek eredményei segítséget nyújthatnak egyrészt a betegségekkel szemben jobban ellenálló, azaz természetes immunstimuláló faktorban gazdag fajták (hibridek) termesztésbe vonásához, nemesítéséhez, másrészt az életminőséget pozitívan befolyásolni képes, különösen nagy hatóanyag-tartalmú fajták előállításához.

magyar